ProPed

PORTFÓLIÓ

Bemutatóportfólió

Összegző elemzés és reflexió

Mottó lehetne a következő gondolat:
egy blogban (komposzt.hu) olvastam:
„a tanári szerepek változtak, de vajon a tanárok is?”
Én igyekeztem ….

Tudom, hogy ez a dokumentum nem egy szakdolgozat, ahol a kutatott téma bemutatásához felsorakoztatjuk a tudományos előzményeket, hátteret, így nem is teszem, csupán néhány érdekes mondatot, gondolatot idézek az elmúlt mintegy egy évszázad pedagógiájából:

„A rendszerváltással az oktatásban elkezdődött plurális szemlélet új stratégiák, módszerek, tanulásszervezési formák elterjedését tette lehetővé.[1]”	“Az iskolai tanulmányok csak akkor nem ártanak – sőt részben használnak is -, ha a tanuló nem jár rendszeresen iskolába.”[2]
„Az iskolát nem úgy hozták létre, hogy az olyan legyen, ahol a gyerekek kényelmesen tanulhatnak, hanem úgy, hogy ott a tanárok kényelmesen taníthassanak. A gyerekek beszélgetése, mozgása, vidámsága, amely elengedhetetlen feltétele a tanulásnak, zavarja a tanárt, és ezért az iskola a kérdések börtöne, ahol a beszélgetés és a mozgás tilos.”[3]	„A legtöbb gyerek számára csupa kudarc az iskola.  Képtelenség megítélni, hogy milyen tudásra lesz szükségünk negyven vagy akár tíz év múlva is.”[4] …. „egy sor komoly fejlődési problémáért, mint például a hiperaktivitás, vagy a dyslexia, a formális iskola tehető felelőssé, amelyben a gyermekek túl korán kerülnek szembe nehezen megoldható feladatokkal[5]”
„Az iskolátlanított iskola is iskola, csak nem tanulóhely, hanem intenzív és professzionális tanulásra szakosodott hely, ahol az oda beiratkozott tanulók a) tudásának, képességeinek, alkotásaiknak, identitás- és énkép-alakulásuknak számbavétele (hiteles regisztrálása), b) teljesítményének értékelése és minősítése történik c) a tanulók teljes beavatása mellett.”[6]	„A tudást tantárgyakra felszabdaló, iskolai tanórákban gondolkodó szemlélet valószínűleg nem tartható már fönn. A technológiai fejlődés is elősegíti, hogy más módon működő intézmény jöjjön létre. Egyáltalán nem biztos, hogy húsz év múlva minden gyereknek egy adott időben, egy fizikai térben kell tanulnia. Az internet-technológia minden további nélkül lehetővé teszi, hogy már akár a tizenévesek is számos ismeretet úgy tanulhassanak meg, hogy ne kelljen egy időpontban összegyűjtve az iskolában lenniük. Az iskola ma is létező formája a kommunikációs lehetőségek eddigi korlátai miatt működik abban a formában, amelyben működik.”[7]

 

A fenti néhány gondolatokból egy következtetést biztosan leszűrhetünk: vita az oktatásról, nevelésről mindig létezett és valószínűleg mindig létezni is fog!

A végletekig leegyszerűsítve: a neveléselméletek a szervezett iskoláztatás teljes tagadásától (családi „iskola”, családi nevelés) a teljes, szigorú, akár bennlakásos „24-órás” oktatásig terjed. Természetesen a magyar neveléstörténet sem vonhatta ki magát a változások alól. Számos iskolakísérlet, elméleti és gyakorlati mű született a „hagyományos” pedagógiai irányzat megváltoztatására.

A magyar alternatív pedagógiai programok közül személyesen érint Zsolnai József munkássága, hiszen „nyikes”[8] majd „ékápés”[9] iskolaként együtt dolgozhattam vele és munkatársaival sok éven keresztül.

Dr. Zsolnai József

Az ÉKP megismerése, alkalmazása során éreztem, hogy részese vagyok valami új megszületésének. Ez mindig nagy motiváló erő volt számomra, alapjaiban meghatározta a viszonyomat a pedagógia, mint hivatás iránt. Ezen az sem változtatott, hogy ma már nagyon kevés igazi ÉKP-s iskola van. Eredményei, szemlélete megjelenik a mai pedagógiában. Pl.: Zsolnai József már 1995-ben leírta, hogy „ha az iskola képességfejlesztő funkcióját nem teljesíti jól (…), nem alkalmas sem a művelődési hátrányok visszaszorítására, sem pedig a tehetséggondozásra”. „Ezzel a megállapításával valójában megelőlegezte a NAT (2012) két fő célkitűzését a tehetséggondozásról és a lemorzsolódás csökkentéséről” (…) „megálmodója és kimunkálója tehát úgy dolgozta ki pedagógiai programját, hogy az egyformán tekintettel legyen a tehetséges tanulók fejlesztésére és a hátrányos helyzetűek felzárkóztatására.”[10] Milyen érdekes az élet, épp a napokban kezdünk el dolgozni egy lemorzsolódást csökkentő programban …

A több évszázados vagy épp néhány évtizedes, erősen különböző elméletek között nehéz összhangot teremteni, nyilván nem is az én feladatom ezt megtenni. Úgy vélem azonban, hogy lehet olyan pedagógiai módszertani csomagot alkotni, mely megpróbálja feloldani a filozófusok, pedagógiai kutatók, szakértők által kidolgozott elméletek hátrányai és erényei közötti ellentétet. Ha azt mondja valaki (Raymund Moore[11]), hogy „egy sor komoly fejlődési problémáért, (…) a formális iskola tehető felelőssé”, akkor keresni kell olyan módszert, mely a gyerekek számára képességeinek, életkori sajátosságainak megfelelő feladatokat ad, motivál, érdekessé teszi a tanulást. Nem tudom, van-e erre egy titokzatos, egyetlen „varázsmódszer”, a pedagógia „Szent Grálja”, de ha van, és amig nem találjuk meg/fel, addig használjuk azt, ami van.

Hiszem, hogy azokkal a módszerekkel, melyeket minden magyar pedagógus el tud sajátítani, sikeres pedagógiai gyakorlatot tud megteremteni magának, aki akar.

Én úgy gondolom, hogy a projektmódszer a differenciált képességfejlesztés, a kooperatív csoportmunka, a fordított osztályterem feloldhatja a fentebb felvetett problémákat.

Siklósi ÉKP konferencia

A 2002. márciusában megrendezett országos ÉKP-s konferencia számomra már negyedik volt, melyen részt vehettem és vezethettem az informatika szekciót. A konferencia címe: „Hitelesség és megbízhatóság”.

A szekcióban több témával foglalkoztunk:

• tanulásirányítás az információs társadalomban
• az informatika-tanítás tudományos megalapozottsága
• tudásalapú társadalom = tanulásalapú társadalom
• az informatika – mint összetett tantárgy – elemeinek meghatározása. Az informatikában megjelenő szaktudományok azonosítása
• az informatika-tantárgypedagógiai kutatások előkészítése, feladatok meghatározása
• a honlapkészítés tanítása az alkotás szellemében („alkotva tanulás”).

A fenti vázlatpontok közül csak azokra térek ki, melyek érdekesek lehetnek jelen mesterprogram szempontjából.

A vázlatpontokból – és a csatolt részletes programból – látszik, hogy az egyik fő téma a tanítás-tanulás helyzete abban a korszakban, amikor már mögöttünk volt másfél évtized az informatika Magyarországi „felfutása”[12] mögött. Az „információs társadalom” fogalom nagyon új és nagyon misztikus volt, az informatika tantárgy is formálódott, a többi tantárgy pedig még nem nagyon tudott mit kezdeni ezzel az új tudománnyal. A tudomány önmaga sem, ezért folyt több konferencián nagy vita arról, mi is az informatika, mint tudomány. A szekciónkban is szántunk rá néhányszor tíz percet, hogy beszéljünk erről.

A mesterprogramom szempontjából a két utolsó vázlatpont a legfontosabb: kb. 15-20 évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni azzal, hogy milyen módszertan az, mely az informatika tanításában a legcélravezetőbb lehet. Persze nem született még akkor olyan szintű válasz erre a kérdésre, mint ma, hiszen a legfőbb probléma az volt 2002. körül, hogy mit tanítsunk, mi legyen a tantárgy tartalma, mi legyen a tantervben. A bizonytalanság ellenére úgy gondoltam – és erről a szekcióban is szó volt -, hogy az informatika órákon olyan feladatokkal kell foglalkozni, mely:

1. a tanulók számára érdekes, motiváló – élményszerű
2. egyúttal hasznos, azaz erősíti más tantárgyak tanulását.

Ilyen pl. a honlapszerkesztés is, ahogyan a siklósi konferencia vázlatában írtam 15 éve: honlapkészítés tanítása az alkotás szellemében („alkotva tanulás”).

A szekció célkitűzése volt, hogy az informatika tantárgy cél- és fogalomrendszerét feltérképezi a már létező NYIK célrendszerének megfelelően. Ezt megtettük, a fogalomrendszert mellékeltem, „természetesen” jelentősen eltér attól, melyet ma használunk. 15 év az informatika tantárgy változásában nagy idő, de akkor nagy segítség volt a taneszköz, és egységes tananyag nélküli informatika tanárok számára.

Az élményszerű oktatás, a tanulók számára motiváló módszer és tananyagválasztás azonban lépésről lépésre fejlődött. A fejlődés több területen volt jelen az életemben, szakmai módszereim, ismereteim bővülésében.

A Tudományos Diákkör tevékenységrendszere

 

Az ÉKP részeként nagy örömmel vettem részt tanulóinkkal a Tudományos Diákköri Konferencia (később Kutató Gyermekek Tudományos Konferenciája – KGYTK) versenysorozatán. Az első években lehet, hogy nem is helyes a „verseny” megnevezés, hiszen ez is Zsolnai József[13] (és Kiss Albert[14]) kutatási területe volt. Azt kutatták, hogy kisgyermekkorban is lehet-e eredményesen tanítani a kutatási módszerek alapjait. Saját tapasztalatból most már tudom, hogy lehet. A versenysorozatban 2006-ig öt tanulóm ért el országos első helyezést, közülük többen jelezték főiskolai, egyetemi éveik alatt, hogy „gyerekjáték” volt megírni a szakdolgozataikat, hiszen az elveket (hipotézisalkotás, a tudományos háttér bemutatása, kutatási módszerek megválasztása, bizonyítás, cáfolás, stb.) már 12 éves koruktól tanulták velem. Volt, aki ennél fiatalabb korában kapcsolódott be a diákkör munkájába.

A diákköri tevékenységet, a kutatásmódszertan korai megismertetését a gyerekek számára igyekeztem munkatársaim számára is közel hozni, bevonni őket. Egy pályázat keretében sikerült iskolai munkacsoport segítségével egy tényleg tantárgyközi műhelymunkát létrehozni a kutatásmódszertani ismeretek iskolán belüli terjesztéséhez.

A pályázati anyagban több fejezetet én írtam, illetve a kutatási tervet is én állítottam össze.

A Kutatási terv-ben megfogalmazott feladataim:

• Kutatási terv összeállítása
• TDK munka tematikájának kidolgozása
• Tanítható kutatási módszerek keresése
• Szakirodalom tanulmányozás, önképzés

Az általam írt fejezetek:

• Alsós tehetségfejlesztő foglalkozások
• A TDK, mint tehetségfejlesztő foglalkozás
• Kutatási módszerek tanulása – Gimnáziumi tahozat, 13-18 éves korosztály

A „Nagy radírgumi futóverseny” – és az e3

2010-től több továbbképzésen, műhelymunkán fejleszthettem szakmai képességeimet – azokat, melyek segítségével érdekesebb, élménydúsabb tanítási órát tarthattam. Ezek közé tartozik az IKT Műhely 2010, melynek keretében egy tantárgy kb. 10 órás tananyagát kellett feldolgozni egy projekt keretében. „A Nagy radírgumi futóverseny” keretében „ötödik osztályos tanulókkal animációs filmet készítünk. A folyamat közben digitális fényképezőgépet, alkalmazói programokat (szövegszerkesztő-, rajz- és filmszerkesztő) használunk[15].” A projektben több tantárgy ismeretei jelentek meg: Művészetek, különösen a Mozgókép és médiaismeret részterület, Magyar nyelv és irodalom, Ember és társadalom, Életvitel és gyakorlati ismeretek, Testnevelés és sport. Természetesen mindez informatikai ismereteket is tartalmazott: digitális fényképezőgép, szövegszerkesztő program, rajzprogram használata, interaktív tábla alkalmazása, interaktív tananyagok használatának tanulása.

 

A gyerekek a projekt játékos tevékenységei közepette tanulták meg a tanterv informatikai ismeretanyagát, kapocslatot teremtve más tantárgyakkal is.

A tanulók számára további élményt jelentett, hogy a műhelymunka keretében részt vehettek egy nyári táborban, ahol a Tiszafüreden tartott – játékos – felkészítés után Egerben filmet is forgattunk szereplésükkel. A film a projekt azt a részletét örökítette meg, amikor a gyerekek fényképeket készítettek az animációs filmhez, plakátokat rajzoltak a filmbemutatóhoz.

A projektet a szervezők az IKT Műhely 2010[16] kiadványban adták ki, mely elérhető az interneten is.

Az IKT Műhey 2010 alkalmával készül órarészlet

A műhelymunka keretében megtanultam megtervezni egy projektet, tanulás csoportokban történő megszervezését, megismertem egy kreatív, alkotó közösséget.

A projekt megvalósítását követően meg kellett állapítanom, hogy nehezen megvalósítható az ország egyes iskoláiban az eléggé nagy eszközigénye miatt.

Ma már ezt másképp látom: szinte minden diáknak van olyan mobiltelefonja, mely alkalmas a fotózásra, adatok tárolására, továbbítására. Természetesen a projekt átdolgozásra szorul, hiszen azóta sokat változott a technikai háttér is, én is sokat tanultam. Ennek ellenére nekem még mindig tetszik az ötlet és a megvalósítás is. Valószínűleg része lesz valamely évfolyam projektjének a mesterprogramomban.

A projektekkel kapcsolatos gyakorlati ismereteimet tovább gyarapíthattam az „e3: eTwinning együttműködések – evolúció” (röviden: e3) elnevezésű pályázattal, melyet a Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Digitális Pedagógiai Osztálya írt ki, és melyre ismét meghívást kaptam. A pályázat célja: „egy eTwinning Pedagógiai Műhely létrehozása, ahol a résztvevők egy projektötlet kidolgozásán munkálkodnak, folyamatos szakmai támogatás mellett. A műhelymunka eredményeként részletesen kidolgozott eTwinninges jó gyakorlatok, megvalósítható projektminták jönnek létre.[17]” A „Mouzzle – Mozikirakó Puzzle – filmjelenetekből projektem bizonyos tekintetben más és jobb volt, mint az IKT Műhely 2010 projektje. Kevésbé volt összetett, kevesebb órát fogott át, viszont volt benne nemzetközi együttműködés, és látszott rajta az előzőleg elvégzett pályázatok során szerzett tapasztalatok. Így írok benne: „Néhány éve a projektalapú tanítás-tanulás alapjait jobban megismerve, az órák egy részét így szervezem meg. A gyerekek sokkal nagyobb örömmel, aktivitással dolgoznak, ha látják, hogy munkájuknak kézzelfogható eredménye lesz.”

A projektek készítése során fontos, hogy a tanulók a lehető legnagyobb mértékben magukénak érezzék a tevékenységet, tudják nyomon követni a folyamatot, tudják önmaguk is ellenőrizni az eredményeket, azt, hogy a projektmegvalósítás folyamatának adott pontján megfelelő szinten teljesítenek-e. Az erre vonatkozó ismereteimet az Intel által kidolgozott, az egész világon ismert tanfolyam elvégzése során szerezhettem meg. A képzést szintén az Educatio Nonprofit Kft. hirdette meg Intel Teach Essential címmel. A képzés célja: „A képzés során egy 8 modulból álló tananyag mentén haladva, a résztvevők aktív szereplőként ismerkednek meg az IKT eszközökkel segített projektpedagógia elemeivel, és a gazdag eszköztárra támaszkodva kezdhetik meg ezek beépítését saját gyakorlatukba. Fontosnak tartjuk, hogy a későbbiekben a résztvevők képesek legyenek az iskola helyi adottságainak és céljainak megfelelően kialakítani projekteket és alkalmazni a megismert eszközöket és módszereket.[18]”

A mai ismereteim birtokában a mindkét projekt komoly hiányossága a tanulói önellenőrzés hiánya. Ezekben az években viszont még nem voltam ismeretében azoknak a projektpedagógia módszereknek, melyeket az Intel Teach Essentials továbbképzés adott, 2012-ben.

„Helyi értékek – Itthon vagyunk!”

 

Erre a projektre szeretném építeni a mesterprogramomat. Ebben elemi állapotban megtalálható majdnem minden, amit tervezek: egy kerettantervi témakörhöz kapcsolódó, a tanulók által szabadon választott téma, a tanulói önértékelések, melyeket már a munka elkezdésekor tudnak. Együttmüködés a tanulók között. Több tantárgy összekapcsolása (történelem, ének-zene, természetismeret, informatika). Az osztályban tanító nevelők egyeztetése időpontban, témában, helyszínekben.

Ez az a projekt, mely nem csak a gyerekek tanulásirányítására alkalmas, de a nevelőtársakéra is … Ahogyan a tanulókkal heterogén csoportokat alakítunk (azzal a céllal, hogy a gyakorlottabb gyerekektől tudjanak tanulni a többiek, ugyanígy működhet egy pedagógusokból álló team. Van, aki az IKT ismereteket tanulja meg az ügyesebb társától, van, aki a történelmi ismereteit frissíti fel.

Informatikai szemlélet alakítása

2009. évi szakdolgozatom a közoktatásvezetői képzésen: „Az informatikai szemlélet kialakításának lehetőségei az iskolai oktatásban”[19] címmel a nevelők információtechnológiai ismereteit térképezte fel, illetve vont le következtetéseket, adott javaslatokat a jövőre vonatkozóan. Sok gondolat még ma is érvényes az akkor megfogalmazottakból.

Nyilvánvalóan egyre többen ismerik fel az IKT szerepét, fontosságát, megkerülhetetlenségét a pedagógusok közül is. Ez persze köszönhető részben annak is, hogy a „digitális bevándorlók” közül egyre többen nyugdíjba vonulnak, illetve a kreatívabbak, „bevállalósabbak” bevándorlók lettek.

A közoktatásvezetői szakdolgozatomban lévő kérdőívet kitöltő pedagógusok átlagéletkora 42,51 év volt. egy TIMMS felmérés szerint a tanulóinkat 40 évnél idősebb pedagógusok tanítják. A 2009-es állapot ma már nyilván rosszabb is lett egy kicsit … Arra kell tehát továbbra is felkészülni, hogy a 40-50 éves pedagógusok túlnyomó többsége 10-15 évig még dolgozni fog, azaz olyan képzéseket, támogatást kell számukra nyújtani, mely segíti az IKT használatukat. Erre létezik is terv a Digitális Oktatási Stratégiában, mely 2018-től fokozatosan bevezetésre kerül 2020 év végéig.

Digitális Jólét Program

Az valószínűleg kiderült már az eddigi gondolataimból, hogy lassan három évtizede igyekszem munkatásaimnak segíteni eligazodni az információs társadalom, az informatika-számítástechnika útvesztőiben.

Eleinte csak iskolán belül, majd tágabb környezetben is. Az első ilyen jellegű előadásom az 1980-as évek elején történt, amikor az iskolánk ÉKP-s nevelői számára tartottam egy 30-40 perces előadást az informatika akkori lehetőségiről. Érdeklődve, de nagyon idegenkedve fogadták. Hamarosan az ÉKP bevezetését tervező iskolák nevelői jelentek meg intézményünkben, akik számára bemutató órákat tartottam.

Amikor lehetett igyekeztem beszélgetések során felkelteni az érdeklődést az új módszerek iránt. Így épült ki az iskolai számítógép-hálózatunk (az iskola akkor igazgatója felismerete a távlatokat az új eszközökben), így vettük meg egy tanítónők osztálytermébe 2007 körül az első interaktív táblánkat alapítványi támogatással (a tanítónőt elküldtem egy olyan továbbképzésre, ahol megismerte a tábla nyújtotta lehetőségeket, majd hazatérve ő kérte a tábla beszerzését. Az eredményeket látván természetesen a kreatív kollégák szintén kérték a táblát.).

A közoktatásvezetői szakdolgozatom készítéséhez egy online kérdőívben kérdeztem meg közel 297 pedagógust az informatikához, eszközhasználathoz fűződő viszonyukról. A kérdőív még most is online elérhető: https://sites.google.com/site/kerdoiv2009. Természetesen már nem fogad válaszokat.

Majdnem tíz év távlatából megállapítható, hogy voltak jó következtetéseim és rosszak is.

Úgy véltem, hasznos, költségtakarékos lenne a szabad szoftverek használata az oktatásban. Erre nem volt változást létrehozó erejű szándék a közoktatásban (ma is választhatók a szabad szoftverek, de kevesen használják).

Azt valószínűsítettem, hogy az oktatóprogramok állandósága segíthet az idősebb, gyakorlatlanabb, félénkebb IKT-használó pedagógusoknak. Erre vonatkozóan nem végeztem utólagos kutatást, de látom, hogy kollégáimnak van több éve használt, jól bejáratott szoftvergyűjteménye.

Arra utaltam, hogy bár a most tanuló pedagógusjelöltek megszerzik a digitális eszköztudást a főiskolán, egyetemen, de közülük kevesen helyezkednek el iskolában, így a jelenleg dolgozók számára kell képzéseket szervezni. Ez részben megvalósul, hiszen sok pályázat tartalmaz képzéseket is (nálunk pl. a TIOP 1.1.1. és a TÁMOP 3.1.4), illetve a DOS is képzésekhez köti az IKT eszközök átadását.

Tudjuk, hogy a nevelőtestületekben a nők aránya lényegesen nagyobb, mint a férfiaké. Az IKT-használat szempontjából megnyugtató eredmény született a kutatásom során: nem volt különbség a nő és férfi pedagógusok IKT használata között.

A 2009-ben elkészült szakdolgozatom szellemében továbbra is erősíteni kívánom a nevelők informatikai eszközhasználatát. Pedagógusként a mesterprogramom részeként működtetett osztályonkénti team felállításával, intézményvezetőként pedig az eszközbeszerzésre, karbantartásra, pótlásra irányuló pályázatok keresésével, a hasznos továbbképzések keresésével, ajánlásával.

Feltöltött dokumentumaim

• A Siklósi ÉKP konferencia informatika szekció vázlata
• „A Nagy radírgumi futóverseny” projekt leírása
• „Mouzzle – Mozikirakó Puzzle – filmjelenetekből
• „Helyi értékek – Itthon vagyunk!” projekt leírása
• Az informatikai szemlélet kialakításának lehetőségei az iskolai oktatásban

Hajdúnánás, 2017. november 24.

---

[1] Hegedűs Gábor: Gyermekközpontú iskola – A projektpedagógia elmélete és gyakorlata, Kecskemét, 2002

[2] Ellen Key: A gyermek évszázada, Tankönyvkiadó, Budapest, 1976

[3] A XIX. század közepén írta Lev Nyikolajevics Tolsztoj.

[4] John Holt: How Children Fail (Iskolai kudarcok), New York: Pitman Publishing Corp., 1964

[5] Raymund Moore: Home grown kids, Moore Foundation, 1981

[6] Zsolnai megoldási javaslata az Ivan Ilichtől származó „az iskola iskolátlanítása” programját eleveníti fel, és ezt fejti ki a szerző saját elképzelése alapján. Forrás: Fehér Péter, Milyenek az internet-korszak pedagógusai? (http://regi.ofi.hu/tudastar/iskola-informatika/milyenek-internet)

[7] Fischer Gyögy és Zsolnai József gondolatait Fehér Péter: Milyenek az internet-korszak pedagógusai? című, az OFI honlapján 2009. június 17-én megjelent írásából idézem (http://regi.ofi.hu/tudastar/iskola-informatika/milyenek-internet)

[8] NYIK: Nyelvi, Irodalmi, Kommunikációs program

[9] ÉKP: Értékközvetítő és Képességfejlesztő Program (később Pedagógia)

[10] Iskolakultúra, 2016/7–8., Olláry-Knoll Ildikó: Az Értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógia innovatív törekvései és értékállósága

[11] Raymund Moore: Home grown kids, Moore Foundation, 1981

[12] Iskolánkban az első számítógépek az 1980-as évek végén jelentek meg.

[13] Zsolnai József: Kutatói utánpótlás már tízéves kortól. Magyar Tudomány 2004. 246. p.

[14] Kiss Albert: A tudományos diákkörök helye a tudományos alkotó munkára felkészítésben. Új Pedagógiai Szemle, 2010. május

[15] Tóth Imre: Projektterv: A nagy radírgumi futóverseny, IKT Műhely 2010

[16] http://www.sulinet.hu/iktmuhely_2010/

[17] Idézet a pályázati kiírásból.

[18] Idézet a pályázati kiírásból.

[19] Tóth Imre: Az informatikai szemlélet kialakításának lehetőségei az iskolai oktatásban, szakdolgozat, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Közoktatási Vezetői Szakirányú Továbbképzési Szak, 2009

 

Oldal tartalma